A rendszeres szénhidrátbevitel a fizikai aktivitás korai szakaszában csökkenti a glikogén feltöltődését és növeli a kimerülésig eltelt időt.
Bár a rendszeres szénhidrátbevitel már az állóképességi tevékenységek kezdetétől fogva gyakori ajánlás, gyakran (túl) sokáig várnak vele.
Egy nemrég készült tanulmány során azt vizsgálták, hogy egy 75 perces futópadon történő futás megkezdése után rövid idővel történő szénhidrátbevitel, majd a rendszeres szénhidrátpótlás, és az azt követő futás végén egyszeri, de azonos összmennyiségű (75 g) szénhidrátbevitel milyen hatással van a szervezet endogén energiaraktáraira (izomglikogén), illetve a kimerülésre.
Bár az izomglikogén szintje mindkét beviteli profil esetén hasonló maradt, a rendszeres szénhidrátbevitel jelentősen hosszabb futási időt eredményezett: a kimerülésig tartó idő átlagosan több mint 9 perccel nőtt (105,6 perc vs. 96,4 perc)!
Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a korai és rendszeres szénhidrátbevitel állóképességi edzés közben lehetővé teszi a szervezet számára, hogy hosszabb ideig megőrizze az izmok energiaraktárait, és a bevitt szénhidrátokat hatékonyan használja fel az energiafelhasználásra.
Tehát a gyakorlatban valószínűleg egy jó tanács lehet a 10-15 percenkénti, kissé hosszabb beviteli intervallumok, amelyek körülbelül 15 perccel az állóképességi tevékenység megkezdése után kezdődnek.
Irodalom, forrás:
Campbell Menzies et al. (2020): A gyakori szénhidrátbevitel csökkenti az izomglikogén kimerülését és kitolja a fáradtságot az egyszeri bevitelhez képest.(Int J Sport Nutr Exerc Metab, 30:203-9, 2020.)
Remo Jutzeler, K+F vezető SPONSER SPORT FOOD (Ing. Alkalmazott élelmiszeripari tudományok UAS MAS Táplálkozás és egészség ETHZ )
